TAKÁCS ZOLTÁN

“Kommersz fotósoknak ki kell elégíteniük megrendelőiket, hiszen nekik dolgoznak. Csak az amatőr teheti azt, amihez kedve van. Ebben valódi boldogság rejlik. Mindenkinek csak azt ajánlhatom, hogy maradjon amatőr. Ez a legjobb verzió.” (André Kertész)



Ehhez tartom magam. Az utcán tanultam, tanulok. Bő egy évtizede. Mindenekelőtt az ember mint a legmulandóbb teremtmény érdekel. Az itt látható képek javarészt a bóklászások, élettörténetek, sorsrögzítések - jobb szó híján - “melléktermékei”. Sok-sok falon voltak - kiállításokon, vannak - otthonokban, terekben fotóim, amiért hálás vagyok, hisz így kerülnek a helyükre. A virtuális megjelenést egyfajta bináris iratmegsemmisítőnek gondolom. Felbukkannak, pár perc múlva szem elől vesznek a képek.

Boldog leszek, ha erről a felületről valódivá válva, otthonra lelve másnak is örömet szerez valamelyik illékony érzetem, élményem.